Az Elveszett Fiúk békésen vacsoráztak a fakastélyban. Egymást dobálták az életekkel és kacarásztak. Pán unottan ült az asztalfőnél. Saras csizmáit az asztalon tartotta, miközben az ölében egy tálnyi, jó zsíros húsdarab volt. A fiúk nevetgélve kezdtek fingani és versenyezni, kié a büdösebb. Unott vezérükhöz fordultak.
– Mi van, Peti?
– Unalmas a mai nap – mondta ő érdektelenül, miközben a földre köpködte a félig megrágott húsokat.
– Wendy ma késve hozza a kaját. Zabás vagyok már.– Ez az! – kiáltotta az egyik fiú. – Hívjuk be Wendyt! Pár üvöltésére besétált a lány, egy haranggal a nyakában. Karjaiban hat tálat próbált egyensúlyozni, arcán kialvatlanság és fáradtság látszott.
– Wendy! – szólította meg az egyik Elveszett – Peti unatkozik! Ugorj fel az asztalra, és énekeld a lányos dalt!A lány ellenkezett, de a fiúk fellökdösték. Nem akart táncolni, de az egyik pizsamás egy kést szúrt a két lába közé az asztalba. Azonnal elkezdett mozogni. Az énekébe besegítettek a fiúk is:
– A lányok gusztustalanok, a lányok büdösek, félnek még a pókoktól is, a lányok gusztustalanok, a lányok büdösek. A lányok furák és gyengék! Semmire se jók, csak takarításra! Wendy sírva fakadt és az asztalra borult.
– Hé, nem engedtünk neked pihenőt! – üvöltötték a fiúk. Wendy nem bírta tovább. Egy világban, ahol senki sem öregszik, ő már oly sok ideje szolgálta és segítette őket, hogy arra sem emlékezett, mikor került ide. Kitépte a kést az asztalból és Pán felé ugrott vele. Ő rabolta el, és ezért a szívébe akarta mártania kését. Pán elmosolyodott, hanyagul kihúzta a kardját, majd egyetlen suhintással lefejezte a lányt. A fej végig gurul az asztalon, Pán pedig lerúgta az élettelen testet.
– Végre valami történik. Hozok új Wendyt.

Eredetileg publikálva: 2013.X.21.

Szólj hozzá te is!