A fiam mindig túlaggódja a dolgokat. Négyszer kellett elmondanom neki, hogy nem kell tejfölt hoznia csak azért, mert elfelejtette. Kibírok én egy hetet tejföl nélkül. Most rakta teli a hűtőmet étellel. Itt a tévé és itt a gépem. Megleszek én egyedül. Be is kapcsolom a laptopot. De jaj! Lecsapja a biztosítékot. Ki kéne menni. Nagy levegőt veszek. Csak két méterre van a bejárattól a kapcsoló. Az ajtó kinyílik és megcsap a szél. Beleborzongok. Megfogom az ajtófélfát és érzem a külső oldalán a ropogva repedező festéket. Mintha egy másik világ lenne. A szomszédnak is ilyenkor kell nyaralnia. Nem, nem foghatom másra. Megoldom én. Megemelem a lábamat, de a küszöbre teszem le. Remegek. Nem kapok levegőt. A kinti szellő szinte fojtogató orkánnak tűnik. Kinyúlok az ajtón és hajolok a kezem után. Fulladozva megszédülök, és az ajtófélfának esek. A fejemet kihajtom, látom a dobozt. Ez nem lehet két méter, ez több, sokkal több. Nem bírom!Becsapom az ajtót és nagy levegőket veszek. A földön ülve ez a zöld bejárat olyan hatalmas… olyan félelmetes. Egy smaragd óriás, ami őrzi kijáratot. Az étel! Minden meg fog romlani hűtés nélkül! Nyugalom! Csak előre kell venni, ami gyorsan megromlik és meg kell enni. A többi talán kibírja a hetet. Végül is csak egy hét és jön a fiam. Kibírok egy hetet, nem?

Eredetileg publikálva: 2013.X.22.

Szólj hozzá te is!