Horror Hava X

Bármennyire élveztem végig menni az elmúlt nyolc év írásain és hozzájuk adni még egy kicsit, akartam valami újat is alkotni. Arra jutottam, hogy ha már úgyis tudom mi lesz (és elkezdtem már írni) a tizedik év témája, hát kaptok egy kis előzetest belőle!

Ízelítő

Az ébredésem lassú, szinte örökkévalóságnak tűnik minden fázisa, ahogy öntudatomra ébredek. Emlékszem erre. Emlékszem a szikrára, az izgatott tekintetre, amiből rettegés és a megvetés lett. Ám most nem fogad engem senki e világra, ha már ott vagyok. Csak fagy és végtelen fehérség. Idő kell, mire az akaratomat a testemre kényszerítem. Még több, mire érzem az izmaimat megfeszülni az elmém parancsára.

A jég fogsága nem ad könnyedén. Minden apró mozdulat talán hetek, ha nem hónapok munkája, még az is meglehet, hogy évek alatt történnek. Néha feladom, de idővel visszatérek a szabadulásvágyamhoz. Ilyenkor átkozom kishitűségemet, hisz a fagy újra úrrá lett azon, amivel annyit küszködtem.

A sötét jég alatt élve minden perc egy élet és minden évezred egy pillanat. Nem engedem meg magamnak a gondolkodás adományát, az a szabad emberek előjoga. Nem merülhetek el saját keserűségemben, mert már ott vagyok. Először újra szabadnak kell lennem, hogy utána saját bizonytalanságom foglya lehessek ismét.

Törj, te átkozott jég!

Mozdulj, test!

Nekem ajándékoztak téged, hát szolgálj!

A börtönöm végre szétrepedt és a levegő elfeledett illata fogad, a szellő régen érzett simogatása ölel körbe. Megszürkült kezeimre pillantok és szomorúan konstatálom, hogy még élek.

A jövő évben 10. évfordulós Horror Hava történetem előszava! Találkozunk ’22-ben!

Szólj hozzá te is!