A Fehér Boszorkány egy floridai kommunában sétált. Errefelé főleg idősebbek éltek, kisebb házakban, amik szorosan egymás mellé épültek. Ez az egész környék lényegében egy idősek otthona volt, csak valamivel szabadabb. A nyugdíjasok saját lakásokkal és otthonokkal rendelkeztek, az ápolók bejártak gyógyszert adni és segíteni, ha kellett, de az idős lakók ki tudtak járni, vásárolni és élni az életüket. A Fehér Boszorkány mesélni akart, amikor egy finom női hang rászólt:

– Szivi, segítenél?

– Persze, hölgyem – felelte mosolyogva a boszorkány.

– Köszi szivi – a vörös hajú, hetvenes éveiben járó hölgy nagyon fiatalosnak tűnt, talán ötvennek, ha valaki nagyon odafigyelt. – Mi vörösek tartsunk össze, nem?

A Fehér Boszorkány mosolyogva bólintott és a nő a kezébe adott pár papírzsákot bevásárolt dolgokkal, meg egy comic-con táskát. A fesztivál valami horror rendezvényre utalt, és a Fehér Boszorkány azonnal meglepve pillantott a nőre.

– Igen – sóhajtott. – Én vagyok Selene, az Éjkirálynő, a horror műsorvezető, aki vacak filmeket mutatott be – majd a mélyen kivágott és igen nagy kebleire pillantott le a nő. – Meg mást is. Na gyere, cukorfalat, segíts ezeket bevinni a lakásomba, aztán utadra engedlek, hogy megölelgesd a nagyidat. Kérlek, ne kérdezgess Selene-dolgokat, most jövök egy horror con-ról és nagyon fáradt vagyok. Még az időjárásról is szívesebben beszélnék, mint arról, hogy harminc évig kivágott, fekete ruhákban rossz horrorokat kellett kommentálnom.

A Fehér Boszorkány mosolyogva követte a nőt.

– Félre ne érts! Imádom a rajongóimat és a munkámat is imádtam. Nem kell elmennem ezekre a rendezvényekre, de megteszem, mert ezek az emberek cukik, de ritkán vagyok több, mint egy nagyon dögös dísz, akit rossz filmekkel azonosítanak. De öreg koromra többre vágyom.

Selene meglátta a szomszédját, aki a lakása előtt dámázott önmagával.

– Jaj, csak ezt ne…

– Baj van? – kérdezte a Boszorkány.

– Ted, a szomszédom. Egyike a rajongóknak… amióta ideköltöztem mindennap áthív „dámázni” – forgatta a szemét Selene fáradtan. Ted integetett nekik, ahogy mentek az ajtó felé.

– Még mindig nem aktuális egy játszma? – kérdezte a bajszos férfi.

– Édesem, már így is vereségre állsz és magaddal játszol.

Az öreg jót nevetett ezen. Az egyik zsákból egy alma gurult ki egészen a férfi asztalához. Selene nyűgösen ment el érte.

– Ne örülj, csak az almámért jövök.

– Ó édeském, nekem már az öröm, ha közelebb jössz! Tudod, az én szemeimmel nehéz messziről látni téged.

– Ezeket bárhonnan észreveszed – mondta Selene a saját dekoltázsára utalva.

– Előbb tűnnek fel a csillogó szemeid.

Selene ismét a szemét forgatta, majd meghallottak valami csörömpölést a nő lakásából. Mindkettő ugrott megnézni. Bent a Fehér Boszorkány állt az egyik zsákkal, aminek az alja kiszakadt. Selene azonnal elkezdte felszedni a dolgokat, hangosan szidta a zsákokat és azokat, akik kitalálták őket. Ted meglátta a posztereket, amin a még 20-30 éves Selene, az Éjkirálynő szerepelt. Régi tévéműsorok és magazinok, amiknek a borítóján a „vacak horrorfilmek megmentője” volt látható.

– Ez te vagy? – kérdezte Ted meglepve.

A Fehér Boszorkány mosolyogva kisétált a lakásból, ameddig Selene pakolta a dolgokat és Ted lehajolt segíteni.

– Ne add nekem ezt elő! – morogta a nő – Tudtad jól, hogy én vagyok Selene!

– Hogy ki?

A férfi értetlensége meglepte a nőt.

– Selene, az Éjkirálynő! Ezért flörtölsz velem!

A férfi érdektelenül pakolt tovább. Látszott rajta, hogy a szavak ismeretlenek neki.

– Ez valami tévés dolog? Sose értem rá a tévére.

– Akkor miért vagy velem kedves? Én mindig bántottalak…

– Sosem bántottál, édes, szúrós a modorod és nekem ez tetszik. Van humorod és ebben a korban én már csak nevetni akarok.

Ted szavaira Selene szemébe egy könnycsepp szökött. Gyorsan letörölte, de a férfi látta. 

– Ha nevetni akarsz, látnod kéne, miket neveztek az emberek filmeknek! – mondta a nő. – Maradj itt és mutatok pár részt a showból!

Odahajolt Selene és finoman egy csókot lehelt Ted arcára. Egy pillanatig mosolyogva nézték egymást, majd Selene rászólt:

– Na, azért fejezd be a takarítást, ennyire nem adom olcsón magamat!

Szólj hozzá te is!