Az apró japán lakásban valaki a mosdóban pakolászott és kutatott. A nagyszobában két nő ült. Egy nyomozó, aki a negyvenes évei elején járt, és egy fiatal lány, aki minden csörrenés után megrázkódott. Csak dadogott, amióta a rendőrök megérkeztek.

– Mana? – szólította meg a nyomozó, mire a lány félve összehúzódott. – Kérlek, segíts nekem! Fél éven belül harminckét férfit találtak holtan. Szétszaggatva a saját lakásukban, és az áldozatokfele, mind gyanúsított volt bántalmazási ügyekben. Minden gyilkossági esethez kapcsolódik egy bántalmazott aktája, mint tiéd. Ezek a nők anyák, tanárok, irodisták, sofőrök, semmi kapcsolat nincs közöttük. Csak… – a nyomozónak szörnyen nehezére esett kimondani ezt a szót, hogy „csak”. – bántalmazást jelentettek nálunk, ahogy te is. Nem sokkal később egy hozzájuk kapcsolható férfi holtan került elő. A módszer ugyanaz és a nyomok mindig a bántalmazott nőhöz vezetnek, te vagy az utolsó bejelentőnk azóta.

A lány minden koppanásnál, amit a másik nyomozó tett, remegett egy kicsit. Elfordult a hangok irányától.

– Megtalálták a tettest az ügyemben? – kérdezte Mana.

– Még nem. Sajnálom.

Mana arcán keserédes mosoly jelent meg.  

– Meg fogja úszni, mindig meg ússzák – sóhajtott fájdalmasan, a nyakán látható fakó véraláfutásokat próbálta masszírozni.

– Nem, ha rajtam múlik.

A rendőrnő megfogta a lány kezét, aki könnyeivel küszködve elrántotta azt, mikor a konyhában hallotta a másikat kutatni.

– Kérlek, segíts megérteni, mi történik itt?

Egy pohár lezuhant és szilánkokra tört, a nyomozónő hátraordított a társára. Mana arcán a vonások megkeményedtek és kihúzta magát.

– Mikor bent voltam, ő is bent volt – rámutatott a gyilkosok egyikére. – Egyszerre jelentettük, mi történt velünk. Ameddig vártam, hogy foglalkozzanak velem, ő mesélt nekem, a vörös hajú gaijin lány. Feltett egy kérdést: „Ha megtehetnéd, hogy megölöd azt, aki ezt tette veled, megtennéd? Nem csak megölnéd, a pokolba száműznéd örökre a lelkét, hogy szaggassa és a tépje a fájdalom. A legszörnyűbb halált és poklot adnád neki. Egy ára van…”

Újabb dolog reccsent a konyhában és a nyomozó nő dühösen kirohant oda. A társát kiparancsolta a kocsiba, mert látta, hogy nem bír magával. Többször rászólt, hogy professzionálisabb munkát vár el tőle. Mire kidobta a lakásból és leült, a lány már a lábait ölelve kuporgott a kanapén.

– Bocsánat, folytasd, mi az ára?

– Hogy te tetted. Minden nyom arra fog utalni, hogy te követted el.

– Miért kötnél ilyen alkut?

– Mert különben megússza.

– Nem fogja! Esküszöm, hogy elkapom, nem hagyom, hogy csak úgy bevonuljon hozzád és ezt tegye veled.

– Most ment ki.

A nyomozónő elkerekedett szemekkel felugrott és kirohant a lakásból.

A kocsi mellett állva a nyomozó unottan gyújtott rá. Bentről egy lágy női hang hívogatta. Bepillantva egy vékony, meztelen tinédzser látványa fogadta. Zavartan kérdezte, hogyan került oda, miközben behajolt a kocsiba. Azonnal megfogta a lány fedetlen lábát és meglátta, hogy nyakig tetoválva volt. Az egész testét egy jakuzákat ihlető teljes tetoválás fedte, amin megannyi áldozata üvöltött a lángok között. A rendőr megpróbált kihajolni a kocsiból, de a démon nyelve a nyaka köré tekeredett és berángatta kacarászva.

***

Mire a nyomozónő leért, addigra már a társának a maradványai folytak ki a hátsó ülésről. Visszapillantott a bérházra, aminek az erkélyén Mana állt, majd kivetette magát szótlanul.

– Mennyit ér a bosszú? – kérdezte a Fehér Boszorkány pár utcányira egy sikátorban. – Az egész életedet feláldozod, hogy egy sötét pillanatot eltörölj. Megéri? Képes vagy mindent feladni, hogy megfizessen az, akinek azt a sötétséget köszönhetted? Készen állsz rá, hogy az életedet uralja a bosszú?

A lány, akitől ezt kérdezte, letörölte a feldagadt szeméről a könnyeket és bólintott.

Szólj hozzá te is!