Első fejezet Midőn kiemelkedem a jégből, csalódottan tapasztalom, hogy túléltem a fagy halálos csapdáját. Őszintén szólva, már jó ideje felébredtem, csak ennyi időre volt szükségem, mire elfogadtam, hogy a halál nem kíván magához ölelni. Talán némi dicséret illeti Victort, aki oly élettel ruházott fel, amit még ez az élhetetlen világ Bővebben……
A Jóreménység Fokánál egy kalózhajó felvonta ében lobogóját. A másik hajó mégse mozdult meg. A féllábú kapitány szitkokat szórva nézte a hínártól és moszattól már bezöldült hajót. – Tán meghalt a legénysége, de a kincseiket még elvehetjük! – mondta elégedetten. Mikor a két hajó megállt egymás mellett, a kalózok átugrottak Bővebben……
Az anya üvöltve szorította a karfákat, miközben az orvos eléje hajolt. Biztatta, hogy már látja a kicsi fejét. Pár lökés és a gyermek kint volt. A doktor felemelte és az újszülött felsírt, az anyuka pedig könnyezve nyúlt felé. A váróban az orvos az apukához lépett és lehajtott fejjel, csendesen közölte Bővebben……
Az ég sötét, a Hold eltűnt a felhők mögé. Az utca lámpái villognak. Nem tudom, hány levelet írtam már emiatt. Szinte horrorba illő, ahogy minden lámpa egyszerűen kikapcsol, ahogy alájuk lépek. Lassan kinyitom a kaput és elindulok felfelé a lépcsőn. Jó lenne, ha lenne lift, de a ház túl régi, Bővebben……
Az üvegbúra alatti városban egy magánnyomozó próbálta meggyújtani a cigarettáját, halkan morogva magában. – Még a szél se fújt soha életembe, még se bírom soha meggyújtani ezt a szart – mondta a fejét rázva, majd a gyufát az egyik közeli pocsolyába dobta és a mellette magasodó házra nézett. A város Bővebben……
A A két lány bizonytalanul futott a sötét utcákon. A Holdat lassan vonuló felhők rejtették el és a villódzó utcalámpákon látszott, hogy nem bírják már sokáig. A néma csendet csak a magas sarkuk éles kopogása törte meg. A páros az aluljáró felé vette az irányt és esetlenül lerohantak a lépcsőkön. Bővebben……
Az Elveszett Fiúk békésen vacsoráztak a fakastélyban. Egymást dobálták az életekkel és kacarásztak. Pán unottan ült az asztalfőnél. Saras csizmáit az asztalon tartotta, miközben az ölében egy tálnyi, jó zsíros húsdarab volt. A fiúk nevetgélve kezdtek fingani és versenyezni, kié a büdösebb. Unott vezérükhöz fordultak.– Mi van, Peti?– Unalmas a Bővebben……
A fiam mindig túlaggódja a dolgokat. Négyszer kellett elmondanom neki, hogy nem kell tejfölt hoznia csak azért, mert elfelejtette. Kibírok én egy hetet tejföl nélkül. Most rakta teli a hűtőmet étellel. Itt a tévé és itt a gépem. Megleszek én egyedül. Be is kapcsolom a laptopot. De jaj! Lecsapja a Bővebben……
Nem hiszem, hogy bárkinek is meséltem volna róla. Egy forró júniusi héten a Balatonon nyaraltam a szüleimmel. Tizenöt lehettem. A legkínosabb időszak, amikor még nincs pénzed, hogy felnőttként élj és mindig a családodhoz vagy kötve. Rémesen éreztem magamat. Ameddig a szüleim pihentek és romantikáztak, valamicske lángot akartak lehelni a kihűlt Bővebben……
Horror Hava X Bármennyire élveztem végig menni az elmúlt nyolc év írásain és hozzájuk adni még egy kicsit, akartam valami újat is alkotni. Arra jutottam, hogy ha már úgyis tudom mi lesz (és elkezdtem már írni) a tizedik év témája, hát kaptok egy kis előzetest belőle! Ízelítő Az ébredésem lassú, Bővebben……